Megyei hivatalok vezetői a TM Zrt. földjein
A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. volt a házigazdája annak a sajtótájékoztatónak, amelyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke, valamint a megyei Kormányhivatal vezetője tartott a belvízzel borított földek mellett.
Lengyel Györgyi a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint a megyében 55 ezer hektáron áll a belvíz, és további 182 ezer hektár annyira átázott, hogy mezőgazdasági gépekkel nem lehet rámenni. A Jász- Nagykun- Szolnok megyei Közgyűlés Elnöke, egyben a megyei Védelmi Bizottság elnöke Kovács Sándor szerint sajnos bejöttek az előrejelzések. A katasztrófavédelem munkatársai teljes erőbedobással dolgoznak, de a belvizet már nem tudják hova szivattyúzni, minden esőcsepp tovább növeli a bajt. Mint mondta, a jelenlegi kormánynak kell az elmúlt 10-50 év elmaradását pótolni, a gazdáknak meg kell kapni, amit eddig hanyagságból és pénzhiány miatt nem kaptak meg.
Kiss Róbert, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vezetője jelezte, hogy sok termelő már a 2010. évi tavaszi munkálatokkal csúszott a belvíz miatt, ám a 2010. évi őszi időjárás sem kedvezett a gazdáknak. Mint mondta több ezer hektáron jelenleg is talpon áll több növényi kultúra – példának említette az őszi búzát, a napraforgót és a kukoricát -, mert nem tudták betakarítani. A megyében összesen 16 ezer hektár őszi vetés áll víz alatt, így még a 2011. évi tavaszi munkák végrehajtása is kérdéssé vált. A termésátlagok ősszel messze elmaradtak a korábbiaktól, átlagban fél terméssel számolhattak a termelők. Hat vízgazdálkodási társulás igyekszik a csatornákba a vizet elvezetni.
Nem feltétlenül az időjárás az oka annak, hogy a TM Zrt. 4 ezer hektárjának 30 százalékát borítja belvíz – állapította meg a sajtótájékoztató házigazdája, Németh Attila a TM Zrt. cégvezetője. Mint mondta, már biztos, hogy a tavaszi munkákat sem tudják időben elvégezni, jelenleg közel 1200 hektár áll víz alatt, mert a csatornákat nem megfelelően tisztítják és azok, ezért nem vezetik el a vizet. Véleménye szerint a víztársulások sem állnak a helyzet magaslatán. Tavaly hasonló volt a helyzet, mert a csatornák nem megfelelően tiszták.
Mindenképpen az lehet a megoldás, hogy ha a csatornák újra állami kézbe kerülnének. Ezek helyreállítása nyilván nagy terheket róna a kormányzatra, de meg kell oldani és ehhez kérni kell az EU segítségét is. Magyar állami, és EU-s társfinanszírozással kellene a csatornákat helyreállítani és szükség esetén újakat építeni. A tökéletes megoldás azonban az lehetne, hogy ha ezek a csatornák kettős funkciót töltenének be. Csapadékos idő esetén belvíz elvezetésére, aszályos idő esetén pedig öntözésre lehetne használni azokat. A jelenlegi strukturális állapotokban a csatornák nem működnek, a vízmű társulatok adminisztrációja pedig feléli a termelők által befizetett vízi közmű hozzájárulási díjakat. Az elmúlt években világossá vált, hogy a vis maiorra kifizetett összegek csak tűzoltó jellegűek, ugyanakkor csak a károk enyhítésére elegendőek, nem segítik elő a termelés hatékonyságát. Ezért a kártérítésre fordított összeget is a csatornák építésére kellene fordítani, mely hosszú távon mindenképpen a mezőgazdaság érdekeit szolgálná, hiszen utoljára hozzávetőlegesen 50 évvel ezelőtt volt Magyarországon jelentős vízzel kapcsolatos agrárinfrastruktúra fejlesztés. Ilyennek említette például a főcsatornák, a belvíz elvezető csatornák és az akkori rizstelepek vízellátási csatornáinak megépítését. Követendő példaként említette Hollandiát, ahol kiemelt figyelmet fordítanak a csatornarendszerek működésére, de ugyanez igaz az olaszországi Pó síkságon folyó termelési technológiákra is.
Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. önerőből Szenttamáson a belvíz elvezetésével, míg Vadason a belvíz szivattyúzásával próbál enyhíteni a károkon.
